Harmatos reggel köszöntött Pitypang -völgyre, ahol Ábel és népes egér családja lakott. A nap lassan beterítette meleg, fénylő sugaraival a rétet, s mire az utolsó harmatcseppet is felitta, a völgy népe ébredezni kezdett. A fák, a bokrok, a levegő egyszeriben megtelt élettel, hangos csacsogással, csattogással, hangzavarral. Cinke mama ellentmondást nem tűrő csicsergéssel tuszakolta ki a fészekből álmosan pislogó fiókáit, az őzcsalád óvatos léptekkel vette szemügyre az illatos, megrágcsálni való rügyeket. A róka család vörös bundája csak ki - ki villant a magas fű közül. Az erdő élt, ehhez kétség sem fért. Ez volt a lakóhelye főhősünknek, kiről fentebb már szó volt - no de, lesz is még, hiszen róla szól ez a könyv!
Nos, Ábel mint mondtam, a pitypang - völgyi népes egér család egyik tagja volt, mégpedig hátulról a negyedik, a 10 egér ifjonc közül. Egy odvas. mohával futtatott fa tövében bújt meg kicsi, de annál otthonosabb házikójuk, melyben csupán 12 pici ágy, egér papa kényelmes hintaszéke, egy asztal apró székekkel és egér mama szeretett konyhája bújt meg. Egér apa és egér mama féltő szeretettel óvta őket mindentől, ez pedig hősünknek egyáltalán nem tetszett. De hogy is tetszhetett volna? Mikor a világban annyi érdekesség van? Ábel kíváncsi egér volt, és mi sem természetesebb, ennek hangot is adott. A szülők eleinte türelemmel és megértéssel válaszoltak fiuk kérdéseire, ám az ő türelmük is véges volt!
- Mama, mi lehet a völgyön túl? - kérdezte immár sokadjára.
Egér mama letette a pöttyös bögréjét az asztalra és bajusza megremegett.
-Ábel kisfiam, miért érdekel annyira? Egyik testvéred sem akar innen elmenni, mert megértik, mennyi veszély leselkedik ránk, egerekre! A bagoly, a róka...
- Igen, a menyét, satöbbi... - Ábel unottan rákönyökölt az asztalra. - De ha egyszer elutazhatnék! Megtudnám, mekkora is a világ! És...
- Téma lezárva! - a hintaszék recsegéséből ítélve egér papának is elege lett a vágyálomból. Fenyegetően kinézett a szemüvege alól 4. gyermekére, úgy, hogy az rögtön megszeppenve lenyelte mondani valóját .
- Na erre gondoltam. - egér papa jólesően újra kinyitotta az újságot, és beletemetkezett a "Kulturális egér" rovatba.
Ábel végignézett népes családján, és nagyot sóhajtva felcammogott a szobájába.
- Azért is megismerem a világot! - duzzogta kikönyökölve az ablakon. A nap sugarai megértően simogatták az arcát. - Azért is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése